Dr. Csiszár Róbert
Semmit nem találunk a legmodernebb gyógyszerek között, amelynek csíráját meg ne lelnénk az elmúlt idők gyógyszereiben.
Maximilien E. P. Littré
A gyógynövények alkalmazásának lehetőségei a fog- és szájüregi megbetegedések kezelésében
Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a Föld népességének kétharmada - kb. 4 milliárd ember - elsődleges orvosságként ma is gyógynövényeket használ. A régi idők orvosaival szemben alapvető elvárás volt, hogy ismerjék és használják a gyógynövényeket.
Amit 5000 évvel ezelőtt gyógynövényként ismertek, ma is az. Az egymástól több ezer mérföldre élő, függetlenül létező kultúrákban számos hasonló felhasználású gyógynövény létezik; pl. angyalfű és édesgyökér (az európaiak, az ázsiaiak és az indiánok is a légzőrendszeri megbetegedésekre), komló és mentafélék (valamennyi kultúra gyomornyugtatóként), medveszőlőlevél (Európa, Ázsia, Amerika: vizelethajtó), fehér fűz (minden kultúrában gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító). A 19. század folyamán éppen ezek a növénygyógyászati ismeretek vezettek a növényi kivonatok, majd a gyógyszerek előállításához.
A növényi gyógyítás négy fő tradicionális csoportba tagolódik: a kínai, az ayurvédikus (indiai), az európai (beleértve az egyiptomit és a görögöt is) és az indián hagyományokra.
Sen Nang császárt tartják (i. e. 3400 körül) az első gyógynövénykönyv - Pen Cao Csing - szerzőjének. A könyv 237 gyógynövényreceptet tartalmaz. Ez a könyv az évszázadok folyamán egyre bővült. 1590-ben Li Si Csen megjelentette 52 kötetes művét, a Pen Cao Kang Mu-t (Gyógyító növények jegyzéke), amely mérföldkövet jelentett a gyógyítás terén, hiszen 1094 gyógynövényt és 11 000-féle felhasználásukat közölte. A gyarmatosítás alatt a gyógynövénygyógyászat háttérbe szorult, a kínai egészségügyi kormányzat 1949-ben kijelölte az új irányelveket: a tradicionális kínai és a nyugati medicina eredményeinek egyesítését. Ez a folyamat a mai napig tart.
Az indiai növénygyógyászat egyidős a kínaival. Első írásos említése i. e. 1200-ban, az első orvosi iskola és megalapítójának, Punatvasu Atreyának a tevékenysége. A legősibb könyv, a Rig Véda 67 gyógynövényt ír le. A 6. századtól az ayurvédikus orvoslás hatott az arab, a görög-római, a közel-keleti és az ázsiai orvostudományra is. India és Pakisztán lakosságának 70-80%-át ma is ayurvédikus orvos kezeli.
1874-ben a Luxor melletti Tombs-völgyben, Georg Ebers találta meg a legrégibb orvosi szöveget; 21 méter hosszú papirusztekercs, i. e. 1500 körül íródott, 1000 év orvosi történelmét írja le. 876 gyógykészítményt és több, mint 500 növényt sorol fel, ezek egyharmada ma is használt gyógynövény (kömény, szennalevél, kakukkfű, lenmag, fokhagyma stb.). I. e. 500 körül az egyiptomi herbalistákat tekintették a legjobbaknak, Rómától Babilonig az uralkodók orvosai voltak (a tudásra vágyó orvosok is - pl. Galenus - Pergamonban és Alexandriában tanultak).
Az első valódi botanikus orvos a görög-római Dioszkoridész (i. sz. 1. sz.) volt. A 78-ban megjelent De Materia Medica című művében 600 gyógynövényt tárgyal. Könyve 1500 éven keresztül a herbalisták alapműve volt. A Római Birodalom hanyatlása után a bencés kolostorok lettek a gyógynövény-előállítás központjai, ők terjesztették el azt az arab szokást, hogy a növényeket alkoholban áztassák, a gyógylikőrök is innen erednek. A legkiemelkedőbb bencés herbalista apáca főnökasszony a bingeni Hildegard volt (1098 - 1179). Őt még nem érintették a boszorkányüldözések, amelyek később kezdődtek, és a növénygyógyászatot is 350 évre visszavetették. 1450-től a könyvnyomtatás elterjedésével fűveskönyvek sorozatai jelentek meg. Az angol Nicholans Culpeper Teljes fűvészkönyv-e 1652-től több, mint száz kiadást ért meg, csak a Biblia és Shakespeare művei múlták felül.
A kezdetben lenézett indiánoktól a telepesek számos gyógynövény-receptúrát vettek át a gyulladások, a láz, a sebek stb. kezelésére. Legnagyobb alakja Samuel Thomson volt (1760 - 1843). A növénygyógyászat tömeges elterjesztésével szembekerült kora orvosaival, akik jószerivel csak érvágást, hashajtást és higanyos kezelést alkalmaztak. Az 1820-ban megjelent hivatalos Amerikai gyógyszerkönyv-ben már a felsorolt kezelések kétharmada növényeken alapult.
A növényi készítmények jelentősége a 20. század évtizedeiben csökkent. Nem az egyes gyógyszerek vesztettek értékükből, hanem a szintézis útján előállított készítmények terjedtek el. Az új lehetőségek megjelenésével párhuzamosan azonban egyre gyakoribbá váltak a nem kívánt mellékhatások, allergiák. A hetvenes évektől kezdve ismét növekszik a gyógynövények jelentősége, egy külön iparág alakult ki, és számos új alkalmazás is megjelent a növénygyógyászatban. A fog- és szájüregi folyamatok kezeléséhez is egyre több növényi készítménnyel találkozunk.
Afrikában, Indiában, Dél-Amerikában különféle növények (pl. Acacia, Camellia, Diospyros, Fagaria, Garcinia, Zanthoxylum) részeiből (gyökér, kéreg, hajtás) ma is gyakran készítenek rágópálcákat (rágóbotokat), fogpiszkálókat, melyekkel a fogak tisztítását és a szájhigiéné fenntartását a hagyományoknak megfelelően végzik, de e célra egyes gyümölcsök terméseit is szívesen használják. A hagyományos fogtisztításra és -kezelésre használt növények száma meghaladja a 150-et. Ezek egy része - alkotórészként - a modern fog- és szájápoló készítményekben is megtalálható.
A rágópálcák mellett egyes vidékeken ún. rágószivacsot használnak a fogak és a szájüreg tisztántartására, amit liánszerű növények szárából készítenek, mégpedig oly módon, hogy a kéregtől megtisztított szárat összetörik - így a rostok elválnak egymástól -, ezután szétválasztják, mossák, és szivaccsá gyúrják össze azokat. A szivacsdarabkákat rend-szerint 20 - 30 percig rágják (a pálcákat csak 5 - 10 percig), majd az ujjak közé véve a szivacsot, a fogakat és az ínyt alaposan megdörzsölik és megtisztítják.
Az európai országokban napjainkban használatos fog- és szájápolásra használt növényi drogokat hatóanyagaik és kapcsolódó hatásaik (antimikrobiális, immunstimuláns, gyulladáscsökkentő, összehúzó, vérzéscsillapító, vérbőséget fokozó, a fogakon képződő plakkok képződését csökkentő, szuvasodásgátló, sebgyógyító, hámosító, fekélyellenes, szagtalanító stb.) alapján csoportosíthatjuk (1. táblázat).
A szájüregi folyamatok külsőleges kezelésében használt növényi drogok száma meghaladja az 50-et. A gyakrabban használtak neveit, felhasznált részeit, fontosabb hatásaikat, alkalmazási területeiket, illetve felhasználásuk formáit a 2. táblázat tartalmazza.
Figyelembe véve a fogbetegségek és az egyéb szervek betegségeinek kapcsolatát, a szájüregi folyamatok kezelésében használható növények/növényi drogok száma a táblázatban szereplőknél lényegesen nagyobb. A helyi kezelést kiegészítő hatásaik alapján - gyógyteák, galenusi és gyári készítmények formájában - az alábbiak jöhetnek számításba a szájüregi megbetegedésekben szenvedő betegek komplex fitoterápiás kezelésében:
A gyógynövényekkel, növényi készítményekkel végzett kezelések a megelőzést, a szájhigiéné fenntartását, a már kialakult kórfolyamatok visszafordítását vagy késleltetését, illetve a műtéti utókezelést egyaránt szolgálhatják.
gyógyszerformák és készítmények
A kezelések egy része (ecsetelés, ínypakolás és -masszázs, nyugtató hatású illóolajok párologtatása stb.) az orvosi rendelőkben, másik része pedig otthon (öblögetés, ínymasszázs, pakolás, gyógyteatinktúra fogyasztása, műfogsor tisztítása stb.) végezhető.
A fogínygyulladás kezelésében azoknak a gyógynövényeknek, növényi készítményeknek van elsősorban jelentőségük, amelyek antibakteriális, vérzéscsillapító és összehúzó hatásokkal rendelkeznek, gátolják a fogínygyulladás kialakulásáért felelős baktériumok fejlődését, és enyhítik a fogínygyulladás tüneteit (vérzés, fájdalom stb.). Rendszeres alkalmazásuk - a fogkövek eltávolítása után és a szakszerű fogmosás mellett - hatékony eszköze lehet a szájhigiéné fenntartásának és a súlyosabb formájú fogágybetegségek megelőzésének. A gingivitis kezelésére alkalmas - szájvizekben, a gingiva bemasszírozására szánt gélekben, ecsetelőszerekben és a házilag összeállított gyógyteákban, gyógyteakeverékekben használható - fontosabb növényi drogok:
A fogágybetegségek kezelésében a fentebb felsorolt drogok mellett tinktúra vagy folyékony kivonat formájában, valamint szájvízként használva, jótékony hatású lehet:
? körömvirág (Calendulae flos).
A szájüregi fekélyek, afták kezelésére a mirrha tinktúra, a propolisz, a margosaolaj és az aloe vera gél mellett az acemannán, a körömvirág, az édesgyökér, a kasvirág és az orvosi zsálya is alkotórésze lehet a különféle géleknek, szájvizeknek és ecsetelőszereknek.
A dentális plakkok képződésének és a fogszuvasodás megelőzésének egyik leghatékonyabb növényi szere a zöld tea. E drogot a teacserje (Camellia sinensis L.) - polifenolokban rendkívül gazdag és a betakarítás utáni fermentáláson (enzimáláson) át nem esett - levelei szolgáltatják. A zöld tea kivonatokkal és a kivonatokból izolált polifenolokkal (tea katechinekkel), elvégzett mikrobiológiai, hatástani és klinikai vizsgálatok egyértelműen igazolják a fenti drogok és hatóanyagok fogászati kezelésekben való hatékony alkalmazhatóságát. In vitro és in vivo kísérletekben a következő fontosabb hatások jelenlétét igazolták:
E hatások miatt megelőzésre és kialakult fogbetegségek kezelésére többféle készítményben (szájöblögetők, rágógumik stb.) alkalmazzák a zöld tea kivonatokat és polifenolokat.
A nagyszámú növényi drognak és sajátos hatásaiknak köszönhetően, számos lehetőség van az egyes kórfolyamatok jellegéhez legmegfelelőbb összetétel és gyógyszerforma kiválasztására. Az alábbiakban megadott néhány gyógytea és galenusi készítmény a szájüregi betegségek növényi készítményekkel való kezeléséhez adhat - az összefoglaló táblázatok mellett - további kiindulópontot:
Szájöblögető teakeverék:
? Chamomillae flos 20 g
Szájöblögető teakeverék:
Szájöblögető teakeverék:
Szájöblögető teakeverék:
Alkalmazás mindegyik esetben: 2-3 evőkanálnyit véve a keverékből, 1/4 liternyi vízzel forrázatot készíteni (15-20 perces áztatással), naponta többször öblögetni.
Adstringens
Külsőleg, fogínyecsetelésre, szájöblítésre (20 csepp fél pohár vízbe).
Stomatologicum. Desinficiens.
Külsőleg. 20-30 csepp 1 pohár vízbe.
Stomatologicum. Adstringens.
Külsőleg. 20-30 csepp 1 pohár vízbe. Fogíny gyulladása esetén hígítás nélkül.
A fog- és szájüregi betegségek kezelésében a növényi hatóanyagok és készítmények fontos csoportját alkotják az illóolajok, amelyek önmagukban, illóolaj-kombinációkban, illetve összetett készítményként (egyéb növényi hatóanyag + illóolaj) egyaránt jó eredménnyel alkalmazhatók. A gyakrabban használt illóolajok (a) és illóolaj-komponensek (b) a következők:
a) borsmenta, szegfűszeg, ánizs, fahéj, bergamott, levendula, citrom, csillagánizs,
kálmos, zsálya, fodormenta, szerecsendió, boróka, geranium, gaultéria, eukaliptusz, teafa,
rózsaszirom, rozmaring, koriander;
b) mentol, timol, anetol, mirtol, fahéjaldehid, cineol.
Alkalmazás: 1-2 csepp a fájós fogra és környékére
Alkalmazás: az illóolajos vízbe mártott kelmével a fájós fog feletti területen borogatás
Alkalmazás: fogzáskor enyhe ínymasszírozás.
Alkalmazás: fogmosás és szájöblítés után a fogínybe masszírozni.
Alkalmazás: fogmosás és szájöblítés után a fogínybe maszszírozni.
Alkalmazás: a 4 csepp olajkeveréket 1 deciliternyi vízben párologtatni.
emésztési problémáknál (1):
gingivafolyamatoknál (2):
Alkalmazás: 4 csepp olajkeveréket 1 teáskanál konyakban feloldani, majd kevés vízzel elkeverve (vagy gyógyteába téve) elfogyasztani (1), illetve 1 deciliternyi meleg vízbe tenni (2) és szájvízként használva öblögetni.
(A fotókat dr. Babulka Péter készítette, Gyógynövények Magyarországon CD, Com-Com Bt., Győr, 2000)
1. táblázat
| A fog- és szájüregi
megbetegedések kezelésében gyakrabban használt növényi drogok, hatóanyagaik és kapcsolódó hatásaik szerinti csoportosításban |
|
| Hatóanyagok és hatásaik | Növények neve |
| Nyálkaanyagok (nyálkahártya-bevonó, emolliens*, immunstimuláns) |
Aloé (Aloë), fehérmályvalevél és -gyökér (Althaeae folium et radix), kasvirág (Echinaceae folium et herba), mályvalevél és -virág (Malvae folium et flos), útifű (Plantaginis folium) |
| Cserzőanyagok/ Polifenolok (antimikrobiális, összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő) |
Apróbojtorján (Agrimonia eupatoria), tealevél (Theae folium), mogyorólevél (Coryli folium), cserszömörcelevél (Cotyni folium), vadgyömbérgyökér (Gei rhizoma), varázsmogyoró-levél (Hamamelidis folium), diólevél (Juglandis folium), fekete-áfonya-termés (Myrtilli fructus), ratániagyökér (Ratanhiae radix), keserűfüvek (Polygoni herba), libapimpófű (Potentillae herba), kökénytermés (Pruni spinosae fructus), rózsaszirom (Rosae petalum), szederlevél (Rubi fruticosae folium), vérontópimpó-gyöktörzs (Tormentillae rhizoma) |
| Flavonoidok (antimikrobiális, antivirális, antioxidáns) |
Körömvirág-virágzat (Calendulae flos), mezei zsurlófű (Equiseti herba), propolisz |
| Karotinoidok (hámosító, sebgyógyító) |
Körömvirág (Calendulae flos) |
| Alkaloidok (antibakteriális) |
Vérehulló fecskefű (Chelidonii herba), indián kurkumagyökér (Hydrastis rhizoma) |
| Illóolajdrogok (antimikrobiális, vérbőséget fokozó) |
Cickafark (Achilleae herba et anthodium), ánizs (Anisi fructus), neem tree (Azadirachta indica), köménymag (Carvi fructus), szegfűszeg (Caryophylli flos), fahéjkéreg (Cinnamomi cortex), citrusmagvak (Citri semen), kamillavirágzat (Chamomillae anthodium), édeskömény (Foeniculi fructus), teafa (Melaleucae folum), borsmenta- és fodormentalevél (Mentha piperiate-crispae folium), rózsaszirom (Rosae petalum), zsályalevél (Salviae folium), borsikafű (Saturejae herba), kakukkfű (Thymi vulgaris-Serpylli herba) |
| Egyéb | Myrrha (Commiphora molmol), mezei zsurlófű (Equiseti herba), diólevél (Juglandis folium), édesgyökér (Liquiritiae radix) |
| * emolliens: külsőleges lágyító, feszülés-, duzzanatcsökkentő | |
2. táblázat
| Szájüregi kórfolyamatok kezelésénél használatos fontosabb növényi drogok | |||
| Növény neve és része | Hatás | Indikáció | Gyógyszerforma, alkalmazás (önállóan vagy alkotórészként) |
| Achillea millefolium* (cickafark - virágzat) |
Antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, sebgyógyító |
Gingivitis, stomatitis, parodontosis |
Vizes kivonat, fogkrém |
| Aloe vera gél | Hámosodást és sebgyógyulást elősegítő, gyulladáscsökkentő, antibakteriális, immunstimuláns | Szájüregi fekélyek | Szájvíz, gél |
| Althaea officinalis* (M) (fehérmályva - levél, gyökér) |
Nyálkahártya-bevonó, emolliens | Stomatitis, aphta | Vizes kivonat |
| Calendula officinalis (körömvirág - virágzat) |
Antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, vérbőséget fokozó, sebgyógyító |
Stomatitis, sorvadásos folyamatok |
Tinktúra |
| Camellia sinensis (teacserje - levél; nem fermentált - zöld tea) | Antimikrobiális, sejtvédő, immunstimuláns, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító | Stomatitis | Vizes kivonat, tinktúra, fogkrém |
| Cinnamomum sp.* (fahéj - ágkéreg, IO) |
A glükánok szintézisét és a fogszuvasodásért felelős patogén törzsek megtelepedését gátló; plakkok képződését gátló, antioxidáns, szagtalanító | Káriesz, gingivitis, stomatitis, parodontosis, halitosis |
Vizes kivonat, vizes-alkoholos kivonat, izolált polifenol-frakciók |
| Cinnamomum sp.* (fahéj - ágkéreg, IO) |
Antimikrobiális, összehúzó, vérzéscsillapító | Gingivitis, stomatitis, szájüregi fertőzések | Szájvíz, fogkrém |
| Corylus avellana (mogyoró - levél) |
Összehúzó, vérzéscsillapító, fertőtlenítő |
Gingivitis, stomatitis | Vizes kivonat |
| Cotinus coggygria (cserszömörce - levél) |
Antimikróbiális, összehúzó, vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő |
Gingivitis, stomatitis | Szájvíz |
| Echinacea purpurea, E. angustifolium (kasvirág - herba) |
Antimikrobiális, immunstimuláns,
gyulladáscsökkentő, sebgyógyító |
Fogfájás, száj- és ínyfertőzés | Gargalizálószer Folyékony kivonat |
| Equisetum arvense* (mezei zsurló - herba) |
Gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító |
Gingivitis, stomatitis | Vizes kivonat |
| Eucalyptus sp. (eukaliptusz - levél, IO) |
Antimikrobiális, összehúzó, gyulladáscsökkentő |
Eróziós gingivitis,stomatitis, szájüregi fertőzések |
Alkoholos kivonat, fogkrém |
| Eugenia carypohyllata* (M) (szegfűszeg - bimbó, IO, eugenol) |
Antimikrobiális, helyi érzéstelenítő, szagtalanító |
Gingivitis, stomatitis, halitosis | Vizes kivonat, hígítatlan IO, szájvíz, fogkrém |
| Foeniculum vulgare* (édeskömény - termés, IO) |
Antibakteriális | Szájüregi gyulladások, halitosis |
Vizes kivonat, alkoholos kivonat |
| Juglans regia (dió - levél) | Antibakteriális, összehúzó, vérzéscsillapító |
Gingivitis, stomatitis | Vizes kivonat |
| Krameria triandra* (M) (ratánia - gyökér) |
Összehúzó, vérzéscsillapító, antimikrobiális, sebek gyógyulási folyamatát elősegítő |
Gingivitis, stomatitis, parodontosis |
Főzet, tinktúra, ecsetelőszer, szájvíz |
| Matricaria recutita* (M) (kamilla - virágzat, IO) |
Antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, sebek és fekélyek gyógyulási folyamatát elősegítő, szagtalanító, immunstimuláns |
Gingivitis, stomatitis, szájüregi sebek, halitosis | Vizes kivonat, tinktúra, szájvíz, fogkrém |
| Melaleuca alternifolia (cajeput v. teafa - levél, IO) |
Antimikrobiális | Szájfertőzések | Illóolaj, szájvíz |
| Melissa officinalis* (citromfű - levél) |
Antimikrobiális, összehúzó, szagtalanító |
Gingivitis, stomatitis, halitosis | Fog- és szájápoló szerek, vizes-alkoholos kivonatok |
| Mentha crispa* (fodormenta - levél, IO) |
Antimikrobiális, összehúzó, szagtalanító |
Gingivitis, stomatitis, halitosis | Fog- és szájápoló szerek, vizes-alkoholos kivonatok |
| Mentha piperita* (M) (borsmenta - levél, IO, mentol) |
Antimikrobiális, összehúzó, érzéstelenítő, szagtalanító |
Fogfájás, gingivitis, stomatitis, halitosis | Ecsetelőszer |
| Ocimum basilicum (bazsalikom - herba) |
Antibakteriális, szagtalanító | Halitosis | Fogkrém, szájvíz |
| Pimenta dioica (szegfűbors - termés) |
Antibakteriális, vérzéscsillapító | Fogfájás | Ecsetelőszer |
| Pimpinella anisum* (ánizs - termés) |
Antmikrobiális, szagtalanító | Gingivitis, stomatitis, halitosis | Fogkrém, szájvíz |
| Propolisz (fák rügyeinek nedvéből méhek előállította méhszurok) |
Antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, hámosodást elősegítő, sebgyógyító, érzéstelenítő |
Gingivitis, stomatitis, parodontosis, aphta, műtéti sebek | Tinktúra, tabletta |
| Rosmarinus officinalis (rozmaring - levél) |
Antimikriobiális, vérbőséget fokozó, gyulladáscsökkentő |
Stomatitis, sorvadásos folyamatok, halitosis | Vizes kivonat, alkoholos kivonat |
| Rubus fruticosus (M) (szeder - levél) |
Összehúzó, vérzéscsillapító | Stomatitis, sorvadásos folyamatok, halitosis | Tea, szájvíz |
| Salvia officinalis* (M) (orvosi zsálya - levél, IO) |
Antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, összehúzó, vérzéscsillapító | Gingivitis, stomatitis, parodontosis, szájüregi fertőzések |
Tea, folyékony kivonat, szájvíz, fogkrém, gél |
| Thymus sp.* (M) (kakukkfű - herba, timol) |
Antimikrobiális, összehúzó, szagtalanító |
Stomatitis, szájüregi fertőzések, halitosis | Vizes kivonat, szájvíz, fogkrém |
* a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VII.) hivatalos
M - növényi készítmények törzskönyvezésével foglalkozó szakhatóságok által referenciaként elfogadott növényi monográfiákban szájüregi kórfolyamatok kezelésére található utalás
IO - illóolaj.
A képeket és a táblázatokat Dr. Babulka Péter készítette
