Dr. Csiszár Róbert
A Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Bizottságának 1998-as állásfoglalása szerint a neurálterápia a természetgyógyászati diszciplinák 1. csoportjába, vagyis a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott kategóriába tartozik, orvosi, fogorvosi diplomával végezhető tevékenység. A neurálterápia nem önálló orvosi rendszer, alapvetően a vegetatív idegrendszeri hálózat bizonyos anatómiailag pontosan meghatározott pontjain történő invazív beavatkozás, mint szegmentális, regulációs terápia. A beadott kis dózisú hatóanyag - infiltrátum vagy quadli formájában - analgetikum, általában adrenalinmentes lidocain. Pontos anatómiai felkészültség és a ganglionkezelés indikációinak és kontraindikációinak ismeretei szükségesek az alkalmazásához. A beavatkozásra alkalmas idegi afferensek közel háromnegyede ismert akupunktúrás pontnak felel meg.
A másik véletlen szintén egy terápiarezisztens beteghez kötődik, akinek a krónikus vállfájdalmát kezelte helyileg, eredménytelenül. Egyik kezelés alkalmával a páciens a régi, lábszárán lévő csontvelőgyulladásos eredetű hegfájdalmára is panaszkodott. Huneke a heg területét körülfecskendezte, a beteg vállfájdalma és ízületi mozgáskorlátozottsága azonnal megszűnt. Ez volt a Huneke-féle másodpercjelenség (Huneke-Sekunden-Phänomen) megszületésének pillanata (1940). Huneke érdeme, hogy a jelenségeket nem véletlennek könyvelte el, hanem felismerte az eljárás rendkívüliségét, a gócbetegségek távolhatásával való összefüggés lehetőségét, és mindezeket rendszerbe foglalta.
A gyógyanesztézia és a szekunden-fenomén közösen alkotják azt, amit ma neurálterápián értünk, s amelyben a vegetatív idegrendszer központi helyet foglal el. Ez az eljárás új szemléletet hozott az orvostudományban, és megmagyarázta azokat a folyamatokat, amelyek az ún. regulációs gócbetegségeknél szerepet játszanak.
A neurálterápia hatásmechanizmusa több komponensből tevődik össze, ezek egy része még nem teljesen tisztázott. A lokálanesztetikumok érzéstelenítő, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásait kiegészítik az idegi (vegetatív, érző, motoros és reflex), a hormonális, az akupunktúrás és az alapregulációs rendszerek információtovábbító és -szabályozó működései.
A neurálterápia olyan primer regulációs és áthangoló módszer, amely a diagnosztikához, a differenciáldiagnosztikához és a kezeléshez is helyi érzéstelenítőket használ. A kezelések hatására elsősorban a belső szabályozás normalizálódik, így a funkcionális zavarok kezelésében regulációs eljárásnak is tekinthető. Ennek megfelelően a hyper- és hypofunkciók is ugyanazokról a pontokról kezelhetők.
Pischinger igazolta, hogy a vegetatív idegrendszer nemcsak szimpatikus és paraszimpatikus részből áll, hanem a vegetatív alaprendszerből is. Ez funkcionális egységet képez a kötőszövet sejtjeivel, kapillárisaival, idegeivel és az extracelluláris folyadékkal. A szervezet valódi történéseinek, a szabályozó folyamatoknak a helyszíne az extracelluláris tér. Minden szerv megbetegedése információkat hagy hátra a körülötte lévő vegetatív rendszerben, és ezek az információk azonnal vagy bizonyos idő elteltével más panaszokat is kiválthatnak. Ilyenkor beszélünk regulációs gócról, zavaró mezőről. Ezek a folyamatok a hagyományos klinikai vizsgálati módszerekkel jelenleg még nem vizsgálhatók. Az információk jellege lehet idegi, biokémiai, biofizikai, patológiai vagy terápiás természetű.
A neurálterápiában a fogalmak egyértelművé tétele miatt inkább zavarómezőről beszélünk (a góc fogalmát a neurálterápia más vetületben használja, mint a hagyományos orvoslás). Zavarómező minden olyan hely és szerv, amelyek patológiailag elváltoztak, vagy egyszer már megbetegedtek, és így képessé váltak arra, hogy a közvetlen környezetükön túl más megbetegedéseket is előidézzenek vagy fenntartsanak. Ebben a megfogalmazásban nem mindig tekinthető regulációs gócnak egy gyulladt mandula vagy egy foggranulóma, de egy rezekált gyökér körüli hegszövet igen. A patogén gócok, a zavarómezők 80%-a a fej-nyak régióban található (mandulák vagy azok hegei, melléküregek, fogak). Zavarómező lehet a gyulladt bélrendszer, az epehólyag vagy más belsőszerv és terület is. A zavarómező nem más, mint a vegetatívumban rögzült információ, mely évekig tartó nyugalom után valamilyen additív inger, trauma, meghűlés, műtét stb. hatására bármikor aktiválódhat. A patogén információáramlások a zavarómezőtől húzódnak a megbetegedett területhez, ezt az állandósult kapcsolatot szakítja meg a neurálterápia, mintegy rövidzárlatot okozva. A krónikus zavarómező meglétét valószínűsíti:
A gondos anamnézis kiemelt jelentőségű. A panaszok, tünetek, vegetatív szimptómák értékelésénél figyelni kell azok időbeli sorrendjére, a korábban alkalmazott kezelések hatásaira, a páciens életében lezajlott balesetekre, műtétekre, a hegképződéssel járó folyamatokra, fogászati műtéti beavatkozásokra, a bőr heges elváltozásaira (pl. kozmetikai beavatkozások után). Figyelembe kell venni a kínai biológiai szervórát is (az akupunktúra szerint az egyes szervrendszerek aktivitása napi ciklikusságot mutat, a tünetek azonos időben való megjelenése diagnosztikus értékű).
A neurálterápia felfedezése a novocainhoz (procain) kötődik. A procain aromás savak észtere, a szövetekben hidrolitikusan 20 - 40 perc alatt bomlik, és a bomlás során keletkező paraaminobenzolsav (PAB) allergiás mellékhatásokat válthat ki (a ritkán előforduló hidrolázhiánynál). A PAB-ot enzimépítő, folsavszintézist támogató és a szövetek meszesedését gátló hatása miatt H-vitaminnak is nevezik. A bomlás során keletkező másik anyagnak (dietil-amino-etanol) vasodilatációs, vérnyomáscsökkentő, görcsoldó, szimpatikus és paraszimpatikus harmonizáló, központi idegrendszeri stimuláló hatása van.
Az 1942-ben felfedezett lidocain 1%-os oldatát alkalmazzák a neurálterápiában, melyből kezelésenként 20 ml adható. A szövetekben csak gyenge hidrolitikus bomlás figyelhető meg (1 - 3 óra alatt), a vesében választódik ki, illetve részben a májban metabolizálódik (májbetegségeknél nem javasolt). Valódi allergiás reakciók nem ismeretesek. A hatása hosszabb ideig tart, mint a procainé ezért idegek és ganglionok helyi kezelésére nem használatos, de a mélyebb szövetek infiltrálására igen. Általánosan alkalmazott az 5 ml-es fecskendő, felületi injekciós technikához 20-as, mélyebb területekre 0,5 - 0,6 / 40 - 120-as tűvel.
Az adott terület a zavarómező injekciós kezelésének hatására a távolabbi terület fájdalmának azonnali enyhülése (Sekunden-Phänomen). A tünetek csökkenésének 16 - 20 órán keresztül fenn kell állnia (fogászati gócok esetén 8 órán keresztül), a panaszok visszatérésekor végzett második kezeléssel a tünetcsökkentés megismételhető, és a panaszmentes időszak minden kezeléssel hosszabbodik. Ha ezek a jelenségek tapasztalhatók, biztosak lehetünk benne, hogy az adott zavarómező áll a tünetek hátterében.
A beteg panaszai megszűntek vagy csökkentek, de a panaszmentesség az előbbinél rövidebb ideig áll fenn. Ez az elmosódott válasz abban az esetben lép fel, ha a valódi zavarómező a kezelt terület közelében helyezkedik el, például mandula hegszövet helyett, a tuber maxillae területén (a tuber és a trigonum retromolare területének energetikai blokkja gyakori zavarómező).
A helyi kezelések utáni reaktív rosszabbodás a betegség helyére irányuló felerősödött impulzustevékenység eredménye. Bifázisosan, csökkenő szinuszhullámszerűen zajlik le, általában egy héten belül. A reakció ugyanúgy nem a betegség súlyosbodását jelenti, mint az akupunktúrás kezelés után tapasztalható tüneterősödés. A tünetek sem teljesen azonosak az eredetiekkel, a háttérben a blokkolt energiaáramlás hirtelen felszabadulása és fokozatosan normalizálódó jellege áll.
A Huneke testvérek nem rendelkeztek akupunktúrás ismeretekkel, de a neurálterápia felfedezése óta eltelt idő bizonyította, hogy a rendszer hatásmechanizmusának hátterében az akupunktúrás alaprendszer és csatornahálózata is áll. A terápiás pontok kb. 75%-a egyúttal akupunktúrás pont is.
Akut és krónikus fájdalmak, gyulladások, góc-zavarómező hátterű krónikus betegségek, reumás betegségek, gerincbetegségek, neuralgiák, allergiás kórképek, és minden olyan eset, amelyet idiopátiás, esszenciális és ismeretlen eredet jellemez.
A helyi kezelések indikációs területei: fejfájások, otitisek, krónikus légzőszervi betegségek, asztma, angina, intercostalis neuralgia, herpes zooster, lumbagó, porckorong ischalgia, polyarthralgiák, dorsalgia, myogelosisok, sinusitisek, hepato- és nefropátiák, epe-máj betegségek, fekélyek, diffúz hasi panaszok, cystitis, prostatitis, menstruációs zavarok, balesetek, sérülések.
Bizonytalan diagnózisnál sok esetben eredményes lehet. Ismeretes például az appendikopátia nem egyértelmű tünettana (természetesen nem az akut appendicitisről beszélünk). Ha a Gyomor 36. és az Epe 34. akupunktúrás pontokba adott injekciók eredményeként a panaszok megszűnnek, és a leukocitaszám csökken, úgy valódi gyulladással állunk szemben.
A neurálterápiával megkülönböztethető az önálló és a zavarómező által okozott panasz, ha ugyanis a lokális kezelés javulást eredményez, úgy önálló megbetegedésről van szó, ha átmeneti rosszabbodás lép fel (reakciójelenség) és ez a folyamat reprodukálható, úgy zavarómező által okozott panaszról van szó, amelynél a helyi kezelések nem vezetnek eredményre. Ezekben az esetekben gócterápiás kezeléseket kell alkalmazni. Ezeknek az ún. prognosztikus kezeléseknek a krónikus betegségek tervezett műtéti indikációjánál van kiemelkedő jelentősége, pl. recidiváló kolecisztopátia, porckorong betegségek, trigeminus neuralgia.
A neurálterápiás profilaktikus kezelések elsősorban a végtagbalesetek, törések, sérülések és a műtéti beavatkozások esetleges komplikációinak kivédéseit szolgálják. Az akut és krónikus betegségek, pl. meghűléses infekciók, műtéti beavatkozások, májgyulladás, szívinfarktus utáni rehabilitációs kezelések meggyorsítják a gyógyulást, stimulálják az immunrendszert, megszüntetik a szabályozási zavarokat.
Gondos alkalmazás mellett minimálisak a rizikótényezők, széles körben használható, viszonylag könnyen elsajátítható és sokszor hatásos módszer azokban az esetekben is, melyek hagyományos eszközökkel már nem befolyásolhatóak.
A tapasztalatok szerint a lidocainnál túlérzékenységi reakció nem fordul elő, az allergiásnak mondottaknál mégis minden esetben - az első beadás előtt - érzékenységi tesztet kell végezni. Enyhe szédülés vagy könnyű kábultság is ritkán lép fel. Előfordulhatnak múló paresisek vagy a feji, nyaki érpályákba kerülve collapsus és görcsök.
Iatrogen károsodásokat a hibás vagy rizikós injekciós technikák idézhetnek elő. Ezért a Huneke-féle nemzetközi Neurálterápiás Társaság tanfolyamokon oktatott előírásait be kell tartani. Gyakran lép fel utóvérzés, többnyire veszélytelen, de a véralvadási zavaroknál veszélyes komplikáció (a bécsi Gócbetegségek ambulanciáján felmért adatok szerint, a vizsgált nyolcéves időszakban több mint 2,5 millió injekciót adtak be - elsősorban paravertebrális határkötegblokádként az ideggyökök területére, különböző ganglionokhoz és ízületekbe - és ez idő alatt egy, sebészi beavatkozást igénylő vérzés fordult elő).
A neurálterápia kifejezetten kockázatszegény eljárás, nincsenek interakciók, gyógyszermellékhatások, de az alapszabályokat be kell tartani:
Mint a neurálterápiában, a komplementer fogorvoslásban is rendkívül fontos a páciens általános anamnézise, ez jelezheti a krónikus betegség esetleges szájüregi rizikófaktorát.
A körülírt, meghatározott területre lokalizált dentális és parodontális folyamatokat úgy kell tekinteni, mint a hozzájuk tartozó funkciós kör zavarait fenntartó háttérelváltozásokat.
Ezek a zavarómezők lehetnek elhalt fogak, radixok, gyökércsúcs körüli elváltozások, hegesen gyógyult extrakciós területek, műtéti területek, a parodontium krónikus elváltozásai, krónikus gyulladásai. Ezen kívül a szájüregi tartós ingerek, elektrolízis útján diffundáló nehézfémek, idegentestek (túltömések), mechanikus ingerek (protézis szélének nyomása) is, zavarómezőt tarthatnak fenn, és a szervezet egyéb területein, krónikus betegségeket alakíthatnak ki, fájdalomszindrómákat eredményezhetnek, és hozzájárulhatnak meglévő alapbetegségek súlyosbodásához.
A fogászati anamnézis során mindezeket az elváltozásokat értékelnünk kell. Ki kell kérdezni a pácienst az egyéb betegségeiről, fájdalomszindrómáiról, és ezek lehetséges fogászati hátterét ki kell zárnunk. (A gyorsabb tájékozódást könnyíti a mellékelt orálakupunktúrás - neurálterápiás szomatotópia, az egyes fogak távolhatásait reprezentáló táblázat.) Ezért szükséges minden fogorvosnak tisztában lenni a fogak és a fog körüli szövetek távolabbi kapcsolataival.
A zavarómező feji behatárolásához használatos az Vogler-féle nyaki diagnosztikus pontrendszer, amellyel a fej területe nyolc részre oszlik, és a nyomásérzékeny pontok segítségével a zavarómező megléte valószínűsíthető. A tarkópontokat szimmetrikusan, párosával, felülről lefelé, egyenlő erővel kell a bal kéz mutató és hüvelykujjával komprimálni, közben a páciens fejét a jobb kezünkkel megtámasztani (5. ábra).
Ha egyéb diagnózisunk is pozitív - zavarómezőt feltételezhetünk az egyéb tünetek hátterében - legfontosabb feladatunk a zavaróhatást fenntartó folyamat megszüntetése, például a fog eltávolítása, a gyulladás megszüntetése. Sokszor már ez is elegendő a tünetek csökkentésére, de neurálterápiás hatást is kifejthetünk a zavarómező közeli érzékeny feji pontok infiltrációs, illetve a foghoz tartozó orálakupunktúra pont quadli injekciójával (3 - 4. ábra, lásd még Magyar Fogorvos 2002/2).
Bár az orálakupunktúra felfedezése az elektroakupunktúrás sorozatmérésekkel, valódi akupunktúrás tűelektródákkal történt, a szájüregben hagyományos akupunktúrás kezelések nem végezhetők. A szájüregben való neurálterápiás kezelést orálakupunktúrás injekciós terápiának vagy mezoterápiának is nevezik.
A megfelelő injekciós technikák alkalmazása a fogorvosok számára nem okoz gondot, de a különböző rendszerekben - vegetatív, akupunktúrás - való gondolkodásmód jártasságot igényel.
A komplementer orvoslás - fogorvoslás sorozat végéhez érkeztünk. Az elmúlt hónapokban áttekintettük a komplementer fogorvoslás elméleti és gyakorlati területeit (akupunktúra, orálakupunktúra, reflexológia, homeopátia, méregtelenítési módszerek, gyógynövénygyógyászat, neurálterápia). Ezek a - MTA irányadó állásfoglalása szerint, a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott kategóriába tartozó - tudományterületek képezik a komplementer fogorvoslás alapjait. Kitértünk a komplementer orvoslás és a hagyományos orvoslás módszereinek kapcsolatára és a szemléletmódból eredő különbségekre, az általános orvosi és a napi praxis fogászati vonatkozásaira.
A terjedelmi korlátok miatt sok olyan terület maradt ki a sorozatból, amelyek még a kollégák szakmai érdeklődésére tarthatnak számot. Például a kötőszöveti alaprendszer működése, a biológiai alapritmusok, a manuális medicina (cranio-sacralis terápia), a fogászati kórképek pszychés vagy orthopédiai vonatkozásai, a lézerakupunktúra és olyanok is, amelyek elsősorban általános orvosi vonatkozásúak, de a globális szemléletmódú fogorvosokat is érdekelhetik. A magyar egyetemi fogorvosképzés egyik nagy előnye, hogy az általános orvoslás területeivel is tisztában lévő fogszakorvosokat nevel, pl. holisztikus orvoslás, öt elemtan, biorezonancia, termográfia, íriszdiagnosztika, oxigén- és hematogén oxidációs terápiák.
A sorozat elsősorban a fogalmak tisztázását és az általános szakmai tájékozódást szolgálta, a komplementer fogorvoslás készségszinten, a MOBOT által szervezett tanfolyamokon sajátítható el.
Az orvoslás folyamatosan változik, fejlődik, gazdagodik. A sokáig tiltott terápiák (például a homeopátia, akupunktúra rendszere) fokozatosan beépülnek az orvoslás kelléktárába. A ma orvoslása nem azonos a száz év előttivel, és a XXI. században legalább ilyen nagyságú változás várható. A biofizikai és a biokémiai alapkutatások az energetika irányába mutatnak. A szervezetben áramló különböző eredetű és szintű energia/hullámfajták feltárása, leírása - elsősorban a kibernetika ugrásszerű fejlődése miatt - kézzelfogható közelségbe kerültek.
Személyes meggyőződésem, hogy az anyag hullámtermészete, az energia terjedésének még feltáratlan aspektusai és a külső-belső környezetszennyezés kérdései fogják meghatározni a jövő orvoslását. A fogorvoslásban pedig Reinhold Voll kijelentése: a fogászat a medicina központi része
- sem csupán a hiúságunkat legyezgető mondat, hanem napi praxissá válhat, hogy az általános orvosi vizsgálatok kötelező és bevezető része a fogászati szűrés lesz. Eddig is tudtuk, hogy a szájüregben lévő elváltozások távolabbi szerveket is megbetegíthetnek, de az energetikai csatornák egy újabb aspektust jelentenek; az arckoponya területén ezek 90%-a képviselteti magát.
Végezetül, köszönetemet fejezem ki a Magyar Fogorvos szerkesztőbizottságának a lehetőségért és a támogatásért, a szerkesztőség munkatársainak pedig a magas színvonalú korrekciós és előkészítő munkáért.
Jó egy évvel ezelőtt előszót írtam a közlés szakmai okairól, a szerkesztői célkitűzésekről, és vázoltuk a jogszabályi hátteret (a természetgyógyászatról szóló NM 2/1997. (V. 25.) rendeletet), amely lehetőséget teremt a komplementer orvosi (fogorvosi) tevékenység gyakorlására. Hivatkoztunk az ETT (Egészségügyi Tudományos Tanács) állásfoglalásaira és az MTA Orvosi Osztályának szakmai véleményére (Magyar Fogorvos X. évfolyam 2001/5.).
E bevezető után - némi öniróniával - elmondhatjuk, hogy minden rossznak vége lesz egyszer, és persze minden jónak is. Egyes vélemények szerint a sorozat kissé hosszúra sikeredett, mások vélekedése alapján még folytathatnánk. Egyszer azonban be kell fejezni, de Önöket, kedves kollégák, ezúton biztatunk fel arra, hogy írják meg véleményüket pro és kontra, hiszen a szakmai viták, az építő, konstruktív kritika mindannyiunk hasznára válik.
Talán az olvasók közül ma már tud valaki válaszolni arra a korábban feltett kérdésre: Mi lehet a szerepük a komplementer diagnosztikus és terápiás eljárásoknak a mindennapi gyakorlatban, és mennyiben segíthetik a fogorvos gyógyító - megelőző tevékenységét?
Szándékunk volt és maradt: Szeretnénk világos és egyértelmű helyzetet teremteni ebben a témában, törekszünk arra, hogy kollégáink megismerhessék a rendeletileg szabályozott legális (lege artis) beavatkozások körét, és azt is szükséges tudnunk, hogy mit nem tehetünk orvosi hivatástudatunk és lelkiismeretünk szerint.
- Dr. Gerle János.
| Fog | Szervrendszer | Melléküreg | Ízület, végtagterület | Csigolya-szegmentum,Head-zónák | Nyirokszerv |
|---|---|---|---|---|---|
Felsők |
|||||
| Metszõk 1.2 | Vese - Hólyag, urogen. app. | s. frontalis homloküreg | térd hátul, csípõ, láb | L. 2. 3. S. 4. 5. Keresztcsont, farokcsigolyák | tonsilla pharyngea |
| Szemfog 3 | Máj -Epehólyag, epevezeték | s. sphenoidalis ékcsontüreg | térd, csípõ, láb | Th. 8. 9. 10. | tonsilla palatina |
| Premoláris 4. 5. | Tüdõ-Vastagbél, vakbél, melléküregek, hörgõk | s. (cellulae) ethmoidalis rostasejtek | váll, könyök, kéz-kar radialis oldal, nagylábujj | C. 5. 6. 7. Th. 2. 3. 4. L. 4. 5. | tonsilla tubaria, tuba auditiva |
| Moláris 6. 7. | Lép - Gyomor, hasnyálmirigy | s. maxillaris állcsontüreg | térd elöl kétoldalt, állkapocsizület, nagylábujj | Th. 11. 12. L. 1. | tonsilla laryngis, garat-gége lymphatikus gyûrû |
| Bölcsesség 8. | Szív, duodenum, jejunum, ileum | proc. mastoideus, középfül | váll, könyök, kéz-kar ulnaris old. talp,lábujjak | C. 8.Th. 1. 5. 6. 7. S. 1. 2. 3. | tonsilla lingualis |
Alsók |
|||||
| Metszõk 1.2 | Vese - Hólyag, urogen. app. | s. frontalis homloküreg | térd hátul, csípõ, láb | L. 2. 3. S. 4. 5. Keresztcsont, farokcsigolyák | tonsilla pharyngea |
| Szemfog 3. | Máj-Epehólyag epevezeték | s. sphenoidalis ékcsontüreg | térd, csípõ, láb | Th. 8. 9. 10. | tonsilla palatina |
| Premoláris 4, 5 | Lép - Gyomor, pylorus, hasnyálmirigy | s. maxillaris, állcsontüreg | térd elöl kétoldal, állkapocsizület, nagylábujj | Th. 11. 12. L. 1. | tonsilla laryngis, garat-gége lymphatikus gyûrû |
| Moláris 6. 7. | Tüdõ-Vastagbél vakbél, melléküregek, hörgõk | s. (cellulae) ethmoidalis rostasejtek | váll, könyök, kéz-kar radialis oldal, nagylábujj | C. 5. 6. 7. Th. 2. 3. 4. L. 4. 5. | tonsilla tubaria,tuba auditiva |
| Bölcsesség 8. | Szív, jejunum, ileum, vakbél | proc. mastoideus, középfül | váll, könyök, kéz-kar ulnaris o., talp, lábujjak | C. 8.Th. 1. 5. 6. 7. S. 1. 2. 3. | tonsilla lingualis |
